Nem minden lakásban áll rendelkezésre bőséges természetes fény, mégis szeretnénk élő növényekkel körülvenni magunkat. A jó hír az, hogy számos gyönyörű szobanövény remekül érzi magát árnyékosabb környezetben is. Ezek a növények természetes élőhelyükön az esőerdők alsó szintjein vagy sűrű lombozat alatt fejlődtek ki, így genetikailag alkalmazkodtak a szűkösebb fényhez. Az alacsony fényigényű szobanövények nemcsak túlélik a kevésbé napos helyszíneket, hanem gyakran könnyebben is gondozhatók, mint napszerető társaik.

Ebben a cikkben hat olyan növényt (illetve növénycsoportot) mutatunk be, amelyek tökéletes választások előszobákba, fürdőszobákba vagy északi tájolású helyiségekbe, ahol a direkt napfény ritka vendég. Mindegyik növény rendelkezik egyedi tulajdonságokkal és látványos megjelenéssel, így az árnyékos sarkok is életre kelhetnek általuk.

1. Sanseviera (anyósnyelv) – Az elpusztíthatatlan árnyékharcos

A Sanseviera, közismertebb nevén anyósnyelv, talán a legellenállóbb szobanövény, amelyet valaha is tarthatunk otthonunkban. Ez a szukkulens típusú növény kifejezetten alkalmazkodóképes, és szinte bármilyen körülmény között megél. Jellegzetes, felfelé növő, kardszerű levelei nem csak dekoratívak, hanem rendkívül funkcionálisak is.

Az anyósnyelv különlegessége, hogy az 1989-es NASA Clean Air Study kutatás szerint kiváló levegőtisztító tulajdonságokkal rendelkezik. Hatékonyan szűri ki a levegőből a káros anyagokat, mint a formaldehid, benzol és triklór-etilén. Ráadásul egyedülálló biológiai sajátossága, hogy éjszaka is oxigént termel, nem csak nappal, így hálószobákban különösen ajánlott elhelyezni.

A növény trópusi Afrikából és Ázsia egyes területeiről származik, ahol száraz, napos környezetben él. Ez a természetes élőhely magyarázza meg kivételes szárazságtűrését. Vastag, viaszréteggel borított levelei víztározó funkcióval rendelkeznek, így hetekig is kibírja öntözés nélkül.

Árnyékos helyen, félárnyékban, sőt akár gyenge fényben is szépen megmarad, bár ilyenkor lassabban növekszik. A fényviszonyokhoz igazítja leveleinek színezetét: minél sötétebb helyen van, annál sötétebb zöldek lesznek a levelei. Világosabb helyen gyorsabban fejlődik és a levelek színe is élénkebb marad. A közvetlen napfénytől azonban óvni kell, mert az kifakíthatja vagy megperzselheti a leveleket.

Gondozása minimális erőfeszítést igényel. Csak akkor öntözzük, amikor a talaj felső rétege teljesen kiszáradt. Télen akár havonta egyszer is elég lehet az öntözés, nyáron is csak mérsékelten igényel vizet. A túlöntözés az egyetlen dolog, amitől igazán óvni kell, mivel a gyökerei könnyen rothadásnak indulnak, ha túl sokáig áll vízben.

Az anyósnyelv átültetésre ritkán van szükség, mert lassan növekszik és szívesebben van kissé zsúfolt cserépben. Jó vízáteresztő talajt igényel, ezért érdemes kaktusz-szukkulens földet használni, vagy a hagyományos szobanövény-földet perlittel, homokkal lazítani.

Számos változata létezik, a klasszikus zöld-sárga csíkos ‘Laurentii’ fajtától kezdve a teljesen sötétzöld, vagy akár a hengeres levelű változatokig. Magassága 60-90 centiméter körül alakul, így nagyobb helyiségekben imposáns látványt nyújt.

Fontos tudni, hogy az anyósnyelv szaponinokat tartalmaz, amelyek enyhe mérgezést okozhatnak, ezért kisgyermekes vagy háziállatot tartó háztartásokban óvatosan kell elhelyezni, olyan helyre, ahol nem érhetik el.

2. Pothos – A gyorsan növő levegőtisztító

A Pothos, vagy aranypothos egyike a legnépszerűbb és legdekoratívabb futónövényeknek, amely gyönyörű kúszóindáival bármilyen helyiséget feldobhat. Szív alakú levelei fényes zöld színűek, arany-sárga márványozással, amely még árnyékos helyen is megtartja szépségét. A növény Délkelet-Ázsia, Ausztrália és a Csendes-óceáni szigetek esőerdeiből származik, ahol a fák törzsein felfelé kapaszkodva nő, így genetikailag alkalmazkodott az alacsony fényhez.

A Pothos rendkívül toleráns és hibatűrő növény, amely szinte minden körülményt elvisel. Világos helyen gyorsabban növekszik és leveleinek mintázata intenzívebbé válik, de félárnyékban és árnyékos helyen is szépen fejlődik. Az egyetlen, amitől óvni kell, a közvetlen napfény, amely megperzselheti a leveleit.

Indái akár több méteres hosszúságra is megnőhetnek, és sokféleképpen formálhatók: hagyhatjuk lelógni egy polcról vagy függőkosárból, vagy támrendszert is adhatunk neki, hogy felfelé kússzon. A növény gyorsan növekszik, így rövid időn belül buja, zöld falat kaphatunk.

Gondozása nagyon egyszerű: közepesen nedves talajt szeret, de néhány napos szárazságot is jól elvisel. Az öntözésnél érdemes megvárni, hogy a talaj felső 2-3 centimétere átszáradjon. A túlöntözés fekete foltokat okozhat a leveleken, ezért inkább ritkábban, de alaposabban öntözzük.

A Pothos jól szaporítható dugványozással – egy levéllel és csomóponttal vágott szár néhány hét alatt gyökeret ereszt vízben. Ez nemcsak költséghatékony szaporítási módszer, hanem lehetőséget ad arra is, hogy a túl hosszúra nőtt indákat rendszeresen megnyirbáljuk és sűrűbb, bokrosabb növényt kapjunk.

Az 1989-es NASA Clean Air Study szerint a Pothos hatékonyan szűri ki a levegőből a formaldehidet és a benzolt, így hozzájárul az egészségesebb otthoni környezethez. Számos változata kapható a piacon, az ‘Aureum’ aranysárga foltozottságától a ‘Marble Queen’ fehér csíkozásáig, vagy akár a teljesen halványzöld ‘Neon’ fajtáig.

Fontos megjegyezni, hogy a Pothos is mérgező komponenseket tartalmaz, különösen macskák és kutyák számára, ezért háziállatoktól távol kell tartani.

3. Aglaonema – A színpompa árnyékban is

Az Aglaonema, más néven rákvirág vagy kínai örökzöld egy igazi rejtett gyöngyszem a szobanövények világában. Nemcsak a kevés fényt tolerálja jól, hanem lenyűgöző levélmintázatával is kitűnik. Számos hibridje létezik, amelyek leveleinek színe a sötétzöldtől a rózsaszín, piros vagy ezüstszürke mintázatig terjednek. Ez a változatosság lehetővé teszi, hogy még árnyékos helyiségben is színes, élénk dekorációt teremtsünk.

A növény Délkelet-Ázsia szubtrópusaiból származik, ahol a trópusi esőerdők aljnövényzetében él. Természetes élőhelyén sűrű lombozat alatt nő, ezért otthonunkban is remekül megél a ház legsötétebb zugában. A sötétzöld levelű változatok csaknem árnyékban is szépen fejlődnek, míg a tarka, színesebb levelű fajtáknak valamivel több fényre van szükségük ahhoz, hogy megtartsák gyönyörű mintázatukat. Egy keleti vagy északi ablak közelében ideális helyet találhatunk számára.

Az Aglaonema lassan növekszik, így ideális kisebb terekbe is, és nem igényel gyakori átültetést. Gondozása nem bonyolult, de néhány dologra érdemes odafigyelni. Kerülni kell a hideg huzatot és a hirtelen hőmérséklet-változásokat. A növény szobahőmérsékleten érzi igazán jól magát, az ideális tartomány 18-30 fok között van. Télen legalább 16 fokos hőmérsékletre van szüksége.

Az öntözést rendszeresen, de mértékletesen végezzük – a talaj felső 2-5 centimétere száradjon ki két öntözés között. A talaj legyen nedves, de ne vizes. Túlöntözés esetén a levelek sárgulhatnak és a gyökerek rothadásnak indulnak. Télen még ritkábban öntözzük, de nem jó hagyni, hogy a növény teljesen kiszáradjon.

Trópusi eredetű növényről van szó, amely jobban szereti a magasabb páratartalmat, bár a normál lakáslevegőt is jól tűri. A magasabb páratartalom közvetett módon biztosítható: állítsuk a cserépét kaviccsal vagy agyaggolyóval megtöltött tálcára és öntsünk vizet a tálcába. A leveleit ne permetezzük közvetlenül vízzel, mert foltossá válhatnak.

A növény jól reagál az időszakos tápoldatozásra tavasszal és nyáron, de télen nem igényel további tápanyagot. Az Aglaonema tisztító tulajdonságokkal is rendelkezik, az 1989-es NASA Clean Air Study szerint a tíz legfontosabb levegőtisztító növény közé tartozik, szűri a levegőből a formaldehidet és a benzolt.

Az Aglaonema levelei és hajtásai mérgezőek, ezért háziállatoktól és gyermekektől távol kell tartani.

4. Madárfészek páfrány – Egyedi elegancia párás környezetben

A madárfészek páfrány vagy Asplenium nidus egyedülálló megjelenésű növény, amely hatalmas, hullámzó, világoszöld levelekkel rendelkezik. Elnevezését onnan kapta, hogy levelei rozetta-alakban nőnek, középen üres, fészekszerű formát alkotva, amely valóban egy madárfészekre emlékeztet. Ez a páfrány trópusi esőerdőkből származik Kelet-Afrikától egészen Ausztráliáig, ahol gyakran fákon él epifita növényként, ezért alacsony fényigényű és magas páratartalom-igényű.

A madárfészek páfrány viszonylag jól alkalmazkodik a fényszegény környezethez, de lehetőleg olyan helyen tartsuk, ahol sok szűrt fényt kap, de védve van a közvetlen napsütéstől. A természetben a fák árnyékában nő, így otthonunkban is kerüljük a közvetlen napfényt, mert az megégetheti a leveleit, barnás foltokat okozva rajtuk. Egy északi vagy keleti ablak közelében ideális helyet találhatunk számára. Ha fényhiányos helyen tartjuk, a hajtások megnyúlnak, a levelek gyengék és ritkásak lesznek.

A madárfészek páfrány különösen jól érzi magát fürdőszobákban, ahol a magasabb páratartalom és a közvetett fény ideális feltételeket teremt számára. Levelei érzékenyek a száraz levegőre – ilyenkor a levélszélek és -csúcsok barnulnak, száradnak. A magas páratartalmat rendszeres permetezéssel, párásítóval vagy a cserép nedves kavicsokkal teli tálcára helyezésével biztosíthatjuk. Fontos, hogy a páratartalom 60-80 százalék között legyen ideális esetben.

A növény melegigényes, ezért télen se tegyük ki 13-16 fok alatti hőmérsékletnek. Az ideális hőmérséklet 16-21 fok között van. A hirtelen hőmérséklet-változásokat és a huzatot nem kedveli. Öntözés szempontjából a madárfészek páfrány vízigényes. Földjét mindig egyenletesen nedvesen kell tartani, de soha ne hagyjuk kiszáradni, és ne is hagyjuk, hogy vízben álljon. A túlöntözés gyökérrothadáshoz vezethet. Fontos, hogy öntözéskor ne gyűljön fel a víz a levélrózsa közepében, mert az gombás fertőzéseket okozhat. Érdemes lágy, mészmentesített vízzel öntözni. A madárfészek páfrány laza, tőzeges, jó vízáteresztő képességű, enyhén savas talajt igényel. Kifejezetten páfrányoknak vagy orchideáknak szánt földkeverékek tökéletesek számára.

A növény levélrózsát alkot, és leveleinek hosszúsága akár 1 méternél is hosszabbra nőhet, így kedvező körülmények között igen terebélyes növény válhat belőle. A levelek közepén feltűnő, sötétbarna vagy fekete központi ér húzódik végig, amely szép kontrasztot ad a levél zöldjével.

A madárfészek páfrány elsősorban spórákkal szaporítható, tőosztással nem, mivel egyetlen központi rozettával rendelkezik. A kártevők közül a pajzstetvek támadhatják meg.

5. Kúszó filodendron – A kezdőbarát futónövény

A kúszó filodenron vagy szívlevelű filodendron egy gyorsan növekvő kúszónövény, amely Közép-Amerika esőerdeiből származik. Hazánkban kifejezetten népszerű, mivel rendkívül igénytelen növény, és szív alakú, fényes zöld leveleivel díszít. A kevés gondoskodást gyors növekedéssel hálálja meg – akár 60-90 centiméter is lehet évente, így kezdő kertészek számára is kifejezetten ajánlott.

A filodendron fényigénye szerény, a világos helyeket kedveli, de igazán jól eléldegél árnyékban és félárnyékban is. A szórt fényt vagy a közvetett napfényt részesíti előnyben, de árnyékos sarokban is szépen fejlődik. Egyedül a tűző naptól kell megóvni, mert annak hatására levelei elszáradhatnak vagy kifakulhatnak. Fényhiányos helyen a hajtások megnyúlnak és a levélzet fakóvá válik, de még így is életben marad.

A filodendron kifejezetten alkalmazkodó növény, számára egész évben megfelelő a lakás szobahőmérséklete. A legjobb tartomány 18-24 fok között van, de télen is legalább 12-14 fokra van szüksége. A hidegre és a huzatra érzékeny, ezért ablak mellé vagy légkondi alá nem érdemes helyezni.

Eredeti élőhelye meglehetősen párás, ezért az itthoni körülmények között, főként a téli fűtési időszakban érdemes leveleinek permetezésével párásítani. A magas páratartalom elősegíti a gyorsabb növekedést.

Öntözését tekintve rendszeresen öntözzük tavasztól őszig, de vigyázzunk, hogy ne öntözzük túl. A talaj felső rétege száradjon ki két öntözés között. A vízhiányt könnyebben elviseli, mint a túlöntözést, amely gyökérrothadáshoz vezethet. Ha a levelek lekókadnak, mindenképpen locsoljuk meg a növényt.

A filodendron indái sokféleképpen formálhatók: helyezhetjük függő kosárba vagy magasabb helyen lévő virágtartóba, de futtathatjuk mohakaróra vagy egyéb virágrácsra is. Metszéssel sűrűbbé, bokrosabbá tehetjük.

Szaporítása rendkívül egyszerű: hajtásdugványról, vagyis egy levágott hajtásvéggel, amelyet vízbe állítunk. Néhány hét múlva, amikor a gyökerei már jól látszanak, ültethetjük el tápanyagban gazdag virágföldbe.

A filodendron levegőtisztító tulajdonságokkal is rendelkezik, képes kiszűrni a levegőből olyan káros anyagokat, mint a formaldehid. Számos változata kapható, a klasszikus zöld ‘Scandens’ mellett a sárga-zöld csíkos ‘Brasil’ is igen népszerű.

Fontos megjegyezni, hogy a filodendron minden része mérgező, ezért háziállatoktól és gyermekektől távol kell tartani.

6. Maranta és Calathea – A mozgó csodák

A Maranta és a Calathea a nyílgyökérfélék (Marantaceae) családjának két legismertebb képviselője, amelyek közeli rokonok és rendkívül hasonló gondozási igényekkel rendelkeznek. Mindkét növény a szobanövények legérdekesebb fajtái közé tartozik, köszönhetően látványos levélmintázatuknak és különleges mozgásuknak.

A Maranta, vagy imádkozó növény, illetve nyílgyökér közismertebb neve onnan ered, hogy levelei napszaktól függően változtatják helyzetüket: nappal vízszintesen kiterülnek, hogy minél több fényt tudjanak elnyelni, míg este felfelé hajlanak, összecsukódnak, mintha imádkoznának. Ez a nyktinasztikus mozgás nem csupán látványos, hanem a növény alkalmazkodóképességének jele is – ezzel segít a víz megőrzésében és a hőmérséklet szabályozásában. A Calathea levelei is mozognak, bár ez kevésbé látványos, mint a Marantánál, de este szintén felfelé emelkednek.

Mindkét növény Közép- és Dél-Amerika, elsősorban Brazília trópusi esőerdeiből származik, ahol az erdők mélyén, sűrű lombozat alatt nő. Díszítőértéküket szemet gyönyörködtető, mintás leveleik adják: a Maranta levelein jellemzően sárga vagy krémszínű középső rész látható, lefelé nyíló vörös erekkel, míg a Calathea fajtái rendkívül változatos színekben pompáznak – zöldtől a rózsaszínig, liláig, vagy akár bordó árnyalatokig, gyakran szimmetrikus, majdnem festettnek tűnő mintázattal.

Természetes élőhelyükön a fák lombkoronája megszűri a napfényt, eznek megfelelően otthonunkban is a közvetett, szűrt fényt kedvelik. Világos, de közvetlen napsütéstől mentes helyet igényelnek. Egy kelet vagy nyugat felé néző ablak közelében ideálisak, de egy északi ablak is megfelelő lehet. Létfontosságú, hogy ne tegyük közvetlen napfénybe, mert az megégeti a leveleket és a növények elsorvadnak. A túl kevés fény esetén megnyúlnak, levelei elveszíthetik élénk színüket és mintázatukat. A Calathea valamivel több fényt igényel a színes mintázat megőrzéséhez, de még így is az alacsony fényigényű kategóriába tartozik.

Mindkét növény a meleg, egyenletes hőmérsékletet kedveli. Az ideális tartási hőmérséklet 18-24 fok között van. Különösen érzékenyek a hirtelen hőmérséklet-változásokra és a huzatra, ezért ne helyezzük őket légkondicionáló, fűtőtest vagy gyakran nyitogatott ajtó, ablak közelébe. Télen ne menjen 16 fok alá a hőmérséklet.

Trópusi származásuk miatt magas páratartalmat igényelnek, ami gyakran kihívást jelent a modern lakásokban. Ha alacsony a páratartalom, a levelek szélei bebarnulnak és bepöndörödhetnek. A Calathea ebben még érzékenyebb, mint a Maranta. A páratartalmat közvetett párásítással biztosítsuk: állítsuk a cserepüket kaviccsal vagy agyaggolyóval megtöltött tálcára és öntsünk vizet a tálcába. A leveleket ne permetezzük közvetlenül vízzel, mert foltossá válhatnak. Elektromos párásító használata nagyban megkönnyíti a gondozásukat.

Mindkét növény vízigényes. Tavasszal és nyáron rendszeresen öntözzük, biztosítva, hogy a talaj mindig enyhén nedves legyen, de soha ne száradjon ki teljesen. A száraz föld kártevők elszaporodásához vezethet. Télen mérsékeljük az öntözést. A túlöntözés gyökérrothadást okozhat. Érdemes lágy, mészmentesített vízzel öntözni, mivel mindkét növény érzékeny a víz keménységére – a csapvízben lévő klorid és fluorid felhalmozódhat a levelekben, barnulást okozva.

A Maranta alacsony, bokros növekedésű, inkább terebélyesedik, mint felfelé nő. Magassága általában 20-40 centiméter körül marad. A Calathea valamivel magasabbra nő, és levelei általában nagyobbak, feltűnőbbek. Mindkét növény tökéletes asztali dísznek vagy hosszúkás alakú cserépbe, virágtartóba.

Szaporítás: Mindkét növény szaporítása tőosztással történik tavasszal. Az átültetéskor óvatosan szedjük szét a gyökértől különálló, egészséges tőrészeket, és ültessük őket külön edényekbe friss talajba.

Fontos tudnivaló: Míg a Maranta háziállat-barát és nem mérgező, addig a Calathea egyes fajtái enyhe gyomorpanaszokat okozhatnak háziállatoknál, ha nagyobb mennyiséget fogyasztanak belőle. Általában mindkét növény biztonságosabbnak számít, mint sok más szobanövény.

Melyiket válasszuk?
Ha kezdő vagy, vagy kevesebb időd van a gondozásra, a Maranta valamivel könnyebb választás. Ha már van tapasztalatod szobanövényekkel és szeretnéd a látványosabb, színesebb levélmintázatot, a Calathea lesz a nyerő. De a legjobb, ha mindkettőt tartasz – rokonok lévén remekül kiegészítik egymást!

Calathea átfogó útmutató: https://kertsarok.hu/calathea-gondozasa-atfogo-utmutato-a-csodalatos-szobanovenyhez/

Forrás: A cikkben említett NASA levegőtisztító kutatás: Wolverton, B. C., Douglas, W. L., & Bounds, K. (1989). A study of interior landscape plants for indoor air pollution abatement: An interim report. NASA. (NASA Clean Air Study)